2010. május 3., hétfő

, , , , , , ,

Az ördögfióka, a pedofil és a metroszexuális

A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!!

" - Itt a szülinapi ajándékod, mosti. Adhatok egy puszit?
- Persze, hogy adhatsz, Fonchito. Akár tízet is.
Csókokat kért tőle és puszilgatta állandóan, de olyan hévvel, hogy az asszony néha már gyanakodni kezdett. Igazán ennyire rajong érte az a gyerek?"

Nem is emlékszem, hogy egy nap alatt elolvastam volna egy könyvet. Most megtört a jég. Délelőtt megvettem, és már a buszon belekezdtem. Megjegyzem, vannak részek, amik olvastatják magukat és a 167 oldalnyi terjedelme sem nevezhető tetemesnek.

   Első találkozásom volt az íróval. Fel voltam készülve az erotikus leírásokra (olvastam véleményeket a könyvről), de nem gondoltam volna, hogy ennyire részletezni fogja. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben a rövidke kis könyvecskében minden benne van, amit el lehet képzelni.

   De néhány szót a történetről: don Rigoberto nemrég vette feleségül a negyvenéves doña Lucrecia-t, akit fia, Alfonsito is elfogad, sőt anyjaként szeret. Vagy még jobban is... Egy napon ugyanis az asszony felfedezi, hogy mostohafia nem anyjaként tekint rá. Beleszeretett. Kettejük titkos kapcsolata mellett részletes betekintést kapunk a szülők házaséletébe, sőt don Rigoberto esti szertartásos tisztálkodásába is. Bevallom, nem értettem, miért kellett utóbbinak két fejezetet szentelni, külön ecsetelve Rigoberto szerencsés emésztését és fültisztítási szokásait?

   A történetet néha egy külön elkalandozó fejezet szakítja meg (don Rigoberto már említett rituáléja, elmélkedése felesége "kancafaráról",  egy-egy festmény elvonatkoztatott leírása (a képek megtalálhatóak az aktuális fejezetben, ez plusz pontot jelent nálam), ill. a végén az angyali üdvözlet), és őszintén szólva nem értem, mi köze az angyali üdvözletnek a témához? Talán csak az időhúzás. De az is lehet, hogy a folytatásból kiderül. Néhányszor elegem lett a könyvből, nehezen rágtam át magam a már említett részeken, de az ördögien csavaros befejezése kárpótolt.

    Amikor először szembesültem doña Lucrecia és Alfonso szerelmével, Racine Phaedra-ja jutott eszembe, bár ott nem ekkora a korkülönbség a felek közt, a helyszín és az idő (ókor kontra '90-es évek) is más, ill. esetünkben a végkifejlet sem tragikus.

    Szentek, álszentek és prűdek kezébe viszont nem ajánlom, mert csak a szemüket forgatnák olvasás közben. A kisregény folytatása a Don Rigoberto feljegyzései (kétszer ekkora terjedelmű kb.), és ezek után azt is elolvasom egyszer. Kíváncsi vagyok, Vargas Llosa mivel tud előrukkolni benne :).

  Aki még nem olvasott semmit az írótól, ne ezzel a kisregénnyel kezdje, mert egy életre elveheti a kedvét a többi művétől!


Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat
Eredeti cím: Elogio de la madrastra
Fordította: Csuday Csaba
168 oldal
Európa Kiadó, 2007
2300 Ft
Share:

1 megjegyzés:

  1. Jó kis könyvajánló, még a végén kedvet kapok Llosahoz, bár eddig valami különös ok miatt mindíg elkerültem::-))

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.