2010. április 27., kedd

Mézescsók Cerberusnak

"Úgy kaptunk egymástól versidézetet, regényből kiragadott sorokat, egy dallam töredékét vagy egy képmellékletet, mint más helyen a bonbont, s úgy is fogadtuk, az átélt szépség tudatával."


    A könyv címén felbuzdulva boldogan vittem a pénztárhoz. Aztán a Molyon és belelapozva szembesültem vele, hogy novellákkal van dolgom. A cím alapján mitológiai tárgyú írásokra számítottam. Mindig is szerettem a témát, és a négy év latin tanulás során sikerült is belemélyedni. Átfutottam a fülszöveget, majd elkezdtem olvasni a novellákat, és rögtön szembesültem azzal, ez nem az, amit vártam. Sokkal jobb.
   Szabó Magda ebben a kötetében (is) állít emléket a családjának, rokonainak, ismerőseinek. Őszintén vall gyerekkori élményeiről, melyek hol megnevetettek, hol elszomorítottak, hol elgondolkodtatnak. De biztos vagyok benne, nem vagyok egyedül azzal, hogy egy-egy történet eszembe juttatott egyet-mást a saját gyerekkoromból.
 A novellák másik csoportjában visszaköszön a mitológia, így mégsem reklamálhatok a hiánya miatt.

    Néhány novellához szükség van (szerintem) egy bizonyos hangulatra, másokat bármikor olvashatjuk. Nem egy estémet tették szebbé.

Egy szó, mint száz: remek gyűjtemény, érdemes elolvasni :).

Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
248 oldal
Európa kiadó, 2002
2300 Ft
Share:

2010. április 25., vasárnap

Családi titkok

A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!! 

A könyv megjelenésekor olvastam róla, és azonnal felkeltette a figyelmemet. Tavaly megvettem és most végre a kezem ügyébe került. De sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom várni a végét, és nem pozitív értelemben.

    Margaret Lea édesapja egy antikvárium tulajdonosa, ahol a lány is rendszeresen besegít a munkában. Délelőtt a könyveket rendezgetik, délután olvasnak. Margaret emellett életrajzokat ír. Egy napon levelet kap Vida Wintertől, a híres írónőtől, aki felkéri az életrajza megírására. Miss Lea meglepődik a kérésen, hiszen nem ismeri az írónő regényeit (ő ugyanis a klasszikusok híve). Lakása a bolt fölött található, így aznap este a vitrinben, a féltve őrzött ritkaságok között rábukkan a nő egyik könyvére. Magával viszi a lakásába és reggel azon veszi észre magát, hogy egész éjjel le sem hunyta a szemét, annyira magával ragadta. Így hát vonatra száll és elindul a titokzatos írónőhöz.

    Vida Winter, ha az életéről kérdezték, mindig más-más történettel állt elő. Ezek a történetek persze a saját fantáziájának szüleményei, de valamiért most mégis őszinte szeretne lenni. Elkezd hát mesélni különös családjáról...

Ez a különleges család inkább beteges, sőt perverz.
"Van-e annál szomorúbb dolog, mint amikor az agy nem tud megfelelően funkcionálni?"
      Elvégre a normális családokban a fiútestvér nem  karcolja bele a csontjába a húga nevét. Legalábbis nem találkoztam még ilyennel. Később kiderül, hogy az egész társaság orvosi eset.

    Olvastam a könyvet és nem éreztem azt, hogy "hú, milyen jó". Pedig annyian magasztalták, hogy nem tudták letenni. Nekem ez könnyen ment. Sikerült átrágni magam a felén, de aztán vissza is került a helyére a polcon.
Aztán mégis elővettem, esténként egy-egy részt elolvastam belőle. Most hétvégén viszont "kivégeztem".

    Számomra már Margaret kisasszony személye is érdekesnek mondható. Nem mondanám, hogy antipatikus, inkább a  furcsa jelző illik rá. Ahogy számoltam, kb.: 35 éves, még a szüleivel él, ceruzával ír és kakaót iszik. Miss Winter mégis őt választja életrajzírójának, bár a döntésének különleges oka van.

   Ellenben Miss Winter sem semmi. Egy titokzatos vénkisasszony, aki a világtól elszigetelve él (mármint messze a várostól, falutól), mellesleg sikeres író. Mindenki ismeri és mégsem ismeri senki. A regény végére kiderül, az ő életútja sem volt egyszerű.

    Talán utoljára negyedikben vártam ennyire könyv végét, amikor is Gorkijtól kellett elolvasnom az Éjjeli menedékhelyet. Lehet, hogy egy nagyon szuper olvasmány, engem mégsem sikerült meggyőznie. Gótikus regény? Tudtommal az a műfaj a XIX. században volt népszerű, és volt szerencsém gótikus regényt olvasni, itt mégsem éreztem azt a hangulatot.

  Ha röviden kellene értékelnem: ez egy nem hétköznapi család szappanoperába illő története, amit egy kakaófüggő, 35 év körüli vénlány bogoz ki.


Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Eredeti cím: The Thirteenth Tale
Fordította: Szaffkó Péter
456 oldal
Partvonal Kiadó, 2006
3499 Ft
Share:

2010. április 11., vasárnap

Kisvárosi gyilkosság

  Jerry Burton súlyos balesete után, orvosa tanácsára húgával, Joanna-val vidékre költözik.

"Ezért mondom, hogy menjen vidékre, béreljen házat, merüljön bele a helyi politikába, a helyi botrányokba, a falusi pletykákba. Legyen minél kíváncsibb a szomszédok dolgai iránt, minden butaságba üsse bele az orrát. Ha szabad javasolnom, olyan környéket válasszon, ahol nincsenek ismerősei."

   Végül Lymstock mellett döntenek.  A városka lakosai rögtön meg is látogatják őket, így Burtonék számos ismerősre tesznek szert.

" - Kicsit olyan, mint a "Boldog Család", nem? - mormolta Joanna. - Jogosné, az ügyvéd felesége, Dózis kisasszony, a doktor lánya és így tovább... Jerry, komolyan, ez igazán kedves kis hely! - tette hozzá lelkesen. - Olyan aranyos és régimódi. Az ember el sem tudja képzelni, hogy itt valami csúnya dolog történik."

   Minden ideális Jerry számára a teljes felépüléshez, ám egy nap névtelen, rágalmazó levelet kap rágalmat. Hamarosan kiderül, nem övé az első. A dolog csak kisebb pletykálkodást idéz elő, míg egy napon áldozatot is követel az egyik titokzatos iromány. A közösség azonnal felbolydul, senki sem érti az öngyilkosságot. De ahogy mondani szokás: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Vajon volt igazságtartalma az utolsó levélnek? Megérkezik a Scotland Yard egyik szakavatott nyomozója is és munkához lát.
A következő héten újabb haláleset borzolja a kedélyeket. Ezúttal biztosan gyilkosság történt. Ki lehet a gyilkos? Miért tette? Mindenki gyanússá válik. Mivel azonban a  rendőrség még mindig nem jutott eredményre, megérkezik Miss Marple, aki mindenre fényt derít.


   A regény érdekessége, hogy az utolsó fejezetekben szerelmi szál is szövődik, de hogy kik között, azt nem árulom el.  Egyébként nagyon olvastatja magát, lehetetlen letenni, folyamatosan pörögnek az események. Éjjeli baglyok akár egy éjszaka alatt a végére érhetnek :).


Agatha Christie: Nem zörög a haraszt
Eredeti cím: The Moving Finger
Fordította: Prekop Gabriella
258 oldal
Európa Kiadó, 2009
2200 Ft
Kép: Google.hu
Share:

A Költészet napja

Április 11. József Attila (1905-1937) születésnapja és 1964 óta a Költészet Napja. Életrajz helyett inkább két verset hoztam tőle.

József Attila: Születésnapomra


Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
  csecse
  becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
  magam
  magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
  Az ám,
  Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
  szegény
  legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
  fura
  ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
  a hont
  kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
  hevét
  s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
  gagyog
  s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
  sekély
  e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
  taní-
  tani!


1937. ápr. 11.




Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.


1928 máj.-jún.


Versek
Share:

2010. április 4., vasárnap

Foci a köbön



     A megrögzött focidrukkerek bizonyára már számolják, hány nap van még hátra június 11-ig, az idei világbajnokság kezdetéig, mialatt azon morfondíroznak, kik kerülnek be és kik nem kedvenc válogatottjukba. Ellenben a - többségében nőnemű - lakosság másik része már előre retteg a VB egy hónapjától, amikor is esténként kénytelenek lesznek meccset nézni, vagy amennyiben két tévé is van a családban, reménykedhetnek, hogy a konkurens csatornák újra műsorukra tűzik a Szex és New Yorkot vagy legalább egy másik nőknek szóló régi-új sorozattal előrukkolnak.

    Elkezdtem olvasni a könyvet, és be kell vallanom, azonnal megtetszett az első mondatok után. Sokan nem értik, mi olyan izgalmas abban, hogy 10-10 mezőnyjátékos kergeti a labdát és 1-1 kapus ugrabugrál a helyén. Meg kell nézni egy meccset. Nem feltétlenül a helyszínen (bár úgy az igazi), de hétvégente a különböző sportcsatornákon van miből válogatni. Aztán vagy megszereti valaki, vagy nem. De ezt a könyvet azok élvezik leginkább, akik ismerik a Hornby által leírt érzéseket. 

    A kis Nick szülei különváltak, apja őt és a húgát hétvégenként látogatta. A közös program helyszíne az állatkert volt, aztán étterem. De egy májusi napon az apa az  FA kupadöntőre vitte a fiát. Aztán eljött a szeptember, amikor az Arsenal egyik meccsére látogattak ki. Az akkor 11 éves Nick sorsa örökre megpecsételődött: Arsenal-szurkoló lett.

"Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem."

   Hornby regénye szurkolói önvallomás, dokuregény és sporttörténelemkönyv is egyben. 1968-tól 1992-ig követhetjük végig az Arsenal szereplését, ill. az író életét, aki a foci iránti eszenvedélye mellett, őszintén vall élete különböző eseményeiről is. Szóba kerül az iskola, egyetem, szerelmek, tanítás, írói ambíciók, változások, de az Arsenal iránti rajongása változatlan.

    Ha valaki eddig nem értette, mit jelent szurkolónak lenni, olvassa el ezt a könyvet, mert garantáltan választ kap minden kérdésére. Miért örül úgy egy-egy győzelem után? Miért nem lehet hozzászólni egy vereség miatt kerek egy hétig?
Sajnos a huliganizmus is szerepet kap, aminek egyetlen sportágban sem lenne helye, elvégre a sport nem arról szól, hogy melyik csapat szurkolói tudják laposabbra verni az ellentábort.

    Összességében egy nagyon jól megírt önvallomás egy futballimádó tollából. Aki szereti a focit, ne hagyja ki, aki pedig szeretné megérteni a környezetében élő megrögzött drukkereket, szintén vegye kezébe. Elvégre a fociimádók más időbeosztás szerint élnek, amihez nem árt néha alkalmazkodni.

"A futballszurkolók beszélnek így: a mi évünk, a mi időegységünk augusztustól májusig tart (a június és a július nem is létezik igazán, különösen a páratlan számra végződő években, amikor se világbajnokság, se Európa-bajnokság)."

Kedves Szurkolók! Már csak 67 nap van hátra és kezdődik az idei VB. A nem focirajongók, pedig keressenek valami elfoglaltságot a  június 11. és július 11. közötti időszakra! :)


Nick Hornby: Fociláz
Eredeti cím: Fever Pitch
Fordította: M. Nagy Miklós
306 oldal
Európa Kiadó, 2010
2600 Ft
Kép: Google.hu
Share:

Húsvét

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Olvasómnak ! 
Locsolkodás helyett inkább olvassatok! ;)

Share: