Ugrás a fő tartalomra

"Nálunk is apáról fiúra száll a bolondéria."

       Már régóta tervben volt az elolvasása, ami orvosi utasításra most meg is történt. Csak a mellékhatásokról nem kaptam tájékoztatást: akut olvasási függőséget és olykor nevetési rohamokat okoz. Olykor elgondolkodtat. Márquez bizony ezzel jár. De minderre felkészültem.

    A Nobel-díjas regény a Buendía család történetét meséli el. José Arcadio Buendía a tengerhez szeretne eljutni maroknyi csapatával, helyette megalapítja Macondo falucskát. Macondo különleges település: minden utca és telek szimmetrikusan került elosztásra, így senkit sem ér több napfény, mint a szomszédját. A faluban rendszeresen megjelennek a cigányok, akik különböző találmányokkal kápráztatják el a helybelieket, köztük José Arcadiot, aki minden újdonságra kíváncsi. Házassága Ursulaval érdekesen kezdődik, később mégis rendeződnek dolgaik és három gyermekük is születik: José Arcadio, Aureliano és Amaranta.
A család közös vonása, hogy  "– Nem panaszkodhatsz – mondta Ursula a férjének. – Nálunk is apáról fiúra száll a bolondéria", ill. a születendő fiúgyerekek a José Arcadio vagy az Aureliano nevet kapják.
"A nevek makacs ismétlődése a család hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít. Míg az Aurelianók zárkózottak, de éles eszűek voltak, a José Arcadiók lobbanékonyak és vállalkozó kedvűek, de a végzet jegyét viselték magukon."


        Hiába él az egész família egy fedél alatt, mindannyiuk közös vonása a magány. Mindegyikük saját magányába menekül az élet elől. Az évek alatt szerelem, tragédia, születés, halál, féltékenység és háború tanúi lehetünk. A sok háborúskodás után örültem, amikor Fernanda belépett a családba. Fernandát királynőnek nevelték, ezért igyekszik a Buendíák életébe is rendszerességet vinni, csakhogy ez nem mindenkinek tetszik:

"Amarantát annyira piszkálták Fernanda selypegései és finomkodó körülírásai, hogy mindig csak madárnyelven beszélt előtte:
   - Evez mévég vakkor ivis fövölhuvúzzava avaz ovorrávát - mondta -, hava savajavát magava szavarivik.      
  Fernanda, akit bosszantott a tréfa, egyszer megkérdezte tőle, hogy mit mondott - Amaranta válaszában aztán nem volt selypegés vagy finomkodás:
   - Azt, hogy neked még a seggedből is böjti szelek fújnak."

     Azt hiszem, ezek után nem meglepő, hogy Amaranta és Fernanda lett a kedvencem. A későbbiek során utóbbi egy másfél oldalas litániával is megörvendeztetett :). Amaranta pedig korábban Rebecaval folytatott külön háború egy bizonyos illető miatt.

    Márquez ezen regényéből sem hiányzanak a szokásos körmondatok (lásd a fent említett litániát, ami egyetlen mondat) és részletes leírások. Mindenesetre egy jó tanács az olvasáshoz: az én könyvem hátulján van egy családfa, amit néhányszor használtam is, amikor egyszer-egyszer elvesztettem a fonalat a népes Buendíák forgatagában. Akiéből kimaradt, rajzoljon egyet olvasás közben a biztonság kedvéért.

    De egy biztos: nagyon tetszett, aki szereti Márquezt, ebben a regényében sem fog csalódni. Márquezt meg nem lehet nem szeretni. Ha létezik mégis ilyen ember, nem tudja, mit veszít. Egy szó, mint száz: újabb taggal gyarapodott a Kedvencek listája.

Végül az egyik kedvenc részem (Fernanda panaszkodása túl hosszú lenne :)):

"Egy napon, amikor kezdte magára locsolni a vizet, egy idegen férfi leemelt a tetőről egy cserepet, és a szép Remedios meztelenségének döbbenetes látványtól elállt a  lélegzete. A lány a töredezett cserepeken át meglátta eszelős szemét, és nem szégyenében, hanem ijedtében felkiáltott:
         - Vigyázzon! Leesik.
         - Csak látni akarom - suttogta az idegen.
         - Az más - mondta a lány. - De vigyázzon, mert ezek a cserepek nagyon mállottak.
  Az idegen arcára fájdalmas döbbenet ült ki, és látszott, amint ádázul viaskodik első felindulásával, nehogy szétfoszlassa a délibábot. A szép Remedios azt hitte, azért szenved, mert a tető beszakadásától fél, és gyorsabban mosakodott, mint máskor, hogy a férfiról hamarabb elmúljon a veszély. Miközben a tökhéjból locsolgatta magát, elpanaszolta, hogy rémes, milyen állapotba került a tető, mert biztos az esőtől rothadt levélréteg árasztja el skorpiókkal a fürdőt. Az idegen azt hitte, hogy a szép Remedios ezzel a csevegéssel a hajlandóságát leplezi, s ezért amikor szappanozni kezdte magát, engedett a kísértésnek, hogy előrelépjen egyet:
        - Hadd szappanozzam én - suttogta.
        - Köszönöm, hogy segíteni akar - mondta a lány -, de elég nekem a magam két keze is.
        - Legalább a hátát - könyörgött az idegen.
       - Minek pocsékoljuk az időt - mondta a lány. - Ki látott olyat, hogy valaki a hátát is beszappanozza!
      Azután, mialatt törülközött, az idegen könnyes szemmel rimánkodott hozzá, hogy legyen a felesége. A szép Remedios őszintén megmondta, hogy sohasem menne feleségül egy olyan bárgyú alakhoz, aki majdnem egy órát képes elvesztegetni, és még az ebédről is lemarad csak azért, hogy egy nőt fürödni lásson."


Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány
Eredeti cím: Cien años de soledad
Fordította: Székács Vera
374 oldal
Magvető Kiadó
2990 Ft

Megjegyzések

  1. Te aztán tudsz lelkesíteni! :o) Már alig várom, hogy elkezdhessem!

    OlvasóMókus

    VálaszTörlés
  2. Köszi! ;))) Szerintem Neked is nagyon fog tetszeni és az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája ;). A Száz év magány itt-ott kicsit nehezebb, de aztán jönnek az említett nőszemélyek és kárpótolnak :D.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …