2010. március 17., szerda

, , , , , , , ,

"Az Idő semmi."


  "– És a feleséged aggódik miattad?
– Igen – mondom lágyan. – Aggódik. – Tűnődöm, mit csinálhat most, 1999-ben Clare. Talán alszik. Talán nem is vette észre, hogy elmentem.
– Szereted őt?
– Nagyon – suttogom. Némán fekszünk egymást mellett, nézzük a táncoló faágakat, a madarakat, az eget. Elfojtott szipogást hallok, és Clare-re pillantva döbbenten látom, hogy könnyek folynak végig az arcán a füle felé. Felülök, fölé hajlok. – Mi a baj, Clare? – Csak rázza a fejét, és összeszorítja a száját. Megsimogatom a haját, felültetem, magamhoz ölelem. Gyerek még, és már nem az. – Mi a baj?
Olyan halkan mondja, hogy meg kell kérnem, ismételje meg.
– Csak az, hogy azt hittem, én vagyok a feleséged."

     Egy másik olyan könyv, ami lépten-nyomon szembe jött velem a könyvesboltban, újságokban és kérlelt, hogy vegyem meg. Egy őszi napon megpillantottam egy webáruházban és lecsaptam rá. Szerencsém volt, mert harmadnap már egy darab sem volt belőle. Valamit tudhat ez a könyv...

       Másnap megkaptam, belelapoztam, feltettem a polcra. Valahogy furcsa volt: szerintem ronda a borítója és eléggé méretes a könyv is, de annyi baj legyen. Mivel a film hazai bemutatójával egy időben adták ki újra, egyértelmű volt, hogy filmes borítójúnak könyvelem el. Pedig nem:egyáltalán nem a filmbeli szereplők vannak a borítón!

   De a lényeg: elkezdtem olvasni és teljesen magával ragadott. Egyáltalán nem tűnt furcsának az időben ugrálás, hiszen így ismerjük meg igazán Clare-t és Henry-t, akik felváltva mesélik el a történetüket.
Először a könyvtárban találkoznak, Clare éppen anyagot keres a dolgozatához, amikor belebotlik az ott dolgozó Henry-be, akiről már szinte mindent tud. Henry persze nem ért semmit, aztán rájön, hogy egy másik énje találkozott már a lánnyal.
Később összeházasodnak és élnék a maguk kis életét, azonban Henry kontrollálhatatlan eltűnései állandó problémát okoznak. Ráadásul a gyerekvállalás sem megy olyan egyszerűen, mint gondolták.

   Már éppen révbe érni látszik az életük amikor újabb tragédia történik, és a halál szele megérinti őket. Mindketten tudják, hogy bekövetkezik a tragédia, csak azt nem, hol és mikor.
Ez volt az a könyv, amit másodszorra is el kellett olvasnom, miután befejeztem. Ahogy már írtam, az időutazás egyáltalán nem okozott gondot, nem sci-firől van szó, hanem egy átlagosnak tűnő fiatal párról, akik életébe mindig beleszól az idő.

Ezt tudja hát a könyv: magával ragad, kikapcsolja a külvilágot és bevezet egy másikba, amely akár a sajátunk is lehetne. Rendben, mi nem tudunk időutazni, de azért megéri elolvasni. És kit érdekel már a ronda borító? Természetesen a filmet is megnéztem. Mint általában, itt is kimaradt ez-az, de összességében egész jól visszaadja a könyv főbb momentumait, de nálam továbbra is 1:0 a könyv javára.


Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Eredeti cím: The Timetraveller's Wife
Fordította: Gálvölgyi Judit
564 oldal
Athenaeum Kiadó, 2009
3490 Ft
Képek: Google.hu
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.