2010. december 30., csütörtök

Három plusz egy nővér



" - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy lány, akiknek mindig volt mit enni-inni-felvenni, volt részük sok örömben és vidámságban, voltak jó barátaik és szüleik, akik nagyon szerették a lányokat, azok mégis elégedetlenkedtek. - (Itt a hallgatók lapos pillantásokat vetettek egymásra, majd bőszen varrni kezdtek.) - Ezek a lányok igen szerettek volna jók lenni, és hangzatos elhatározásokat hoztak, de nemigen váltották valóra őket, mert örökösen azt hajtogatták: "Hogy miért nincs nekünk ez!" vagy "Bárcsak megtehetnénk azt!", elfelejtve, hogy máris mily sok mindenük van, és mennyi kellemes dolgot tehetnek. Így hát megkérdeztek egy öregasszonyt, miféle varázslattal nyerhetnék el a boldogságot, az öregasszony pedig azt felelte: "Ha elégedetlenkedtek, gondoljatok bele, mennyivel rosszabb sorotok is lehetne, és legyetek hálásak." (...)
- Értelmes lányok lévén úgy döntöttek, megfogadják az öregasszony tanácsát, és megdöbbenésükre hamarosan sokkal jobban érezték magukat. Az egyik rájött, hogy a pénz sem mentheti meg a gazdagokat a bánattól és a szégyentől; a másik megtanulta, hogy szegény létére is jóval szerencsésebbnek mondhatja magát a fiatalságával, egészségével, derűs kedvével egy bizonyos beteges és házsártos öreg hölgynél, aki nem tudja élvezni a jó sorát; a harmadik belátta, hogy akármilyen fárasztó is bevásárolni az ebédhez valót, sokkal kellemesebb, mint koldulni érte; a negyedik megértette, hogy még a karneol gyűrűknél is többet ér a jó magaviselet. Így tehát megegyeztek, hogy felhagynak a panaszkodással, élvezik azt a jót, ami kijutott nekik, és meg is próbálják kiérdemelni, nehogy még ez is elvétessék tőlük; és azt hiszem, sose kellett csalódást vagy megbánást érezniük azért, mert megfogadták az öregasszony tanácsát."


    Most olvastam harmadjára a könyvet, úgyhogy rögtön sejthető a véleményem róla. Első alkalommal tavasszal, másodszor egy nyári szünetben került a kezembe, így már benne volt a levegőben egy Karácsony körüli újraolvasás. És milyen jól döntöttem! Eddig is nagyon szerettem ezt a bájos történetet, de az Ünnepek környékkén nyer igazán mély tartalmat a mondanivalója. Az pedig csak még hitelesebbé teszi, hogy az írónő saját gyermekkorából merített ihletet a megírásához.

   1860 Karácsonyán találkozunk először a March nővérekkel: Meg 16 éves, igazi hölgy szeretne lenni, aki gazadag, előkelő körökben forog, mindenki csodálja; a 15 éves fiús Jo-t az irodalom érdekli, írói szárnyait bontogatja, nemis érti nővére ambícióit; a 13 éves Beth a zene szerelmese, nyomorék babáit istápolja, ezek mellett szeretett macskáival tölti az idejét, a 12 éves Amy jár egyedül iskolába, aki szeretné kivívni osztálytársai elismerését, szabadidejében rajzol és gyönyörű ékszerekről álmodozik. Édesapjuk tábori lelkészként vesz részt a polgárháborúban, míg lányai az édesanyjukkal várják otthon a híreket.
A lányok nehezen viselik a szegénységet, főleg a hiú Meg. Megismerkednek a szonszédban lakó idő Mr. Laurence unokájával, a 15 éves szeleburdi Laurie-val, akiben főleg Jo talál igaz barátra.

A lányok szeretnék legyőzni hibáikat és az édesanyjuktól kapott könyvet (John Bunyan: A zarándok útja - a gyerekeknek szóló változatát volt szerencsém olvasni :))

   A testvérek sok örömteli és szomorú pillanatot élnek át, míg elköszönünk tőlük 1861 Karácsonyán. De ez alatt az egy év alatt sok változáson is keresztül mennek, amelyek sokunk számára követendő például szolgál.

   Rögtön a regény elején, a lányok a Mr. Laurence-től kapott gazdag reggelijüket áldozzák fel, amikor mindent átküldenek a szegény, sokgyerekes Hummel családnak, akik ilyenkor is kénytelenek nélkülözni. Helyette beérik egy szerény reggelivel. Őszintén, hányan tennék meg ezt ma? Biztosan vannak, akik igen, rögtön összecsomagolnák az ennivalót, míg mások csak legyintenének és elintéznék annyival, hogy: "nekünk se ad senki."

    Mivel csak Amy jár iskolába, így a két legnagyobb testvér már munkával keresi meg a napi betevőre valót. Meg a King családnál nevelőnő, a rosszcsont gyerekek sokszor borsot törnek a lány orra alá. Azonban Jo-nak is kijut a "jóból" apjuk nagynénje, az özvegy Mrs. March mellett. Az öreg hölgy és papagája számtalanszor Jo idegeire megy.
Mégis, a lányok életében örökre nyomot hagynak mindannyian. Meghatározó szerepük van a jellemük formálódásában.

    Bár a XIX. század második felében járunk, mégis egy igazi családot ismerhetünk meg, akik tudnak megbeszélik a mindennapjaikat, megoldást keresnek egymás problémáira, tudnak és akarnak is közösen játszani és akármilyen szomorúan és szegénységben telnek a napjaik, mindig számíthatnak egymásra, meg tudnak egymásnak bocsátani, mert az egymás iránti szeretetük minden haragjuknál erősebb.
De jó is lenne, ha ez nemcsak a March családban lenne így, hanem mindenkinél.

   A regényből 1994-ben nagy sikerű film is készült, ami magában foglalja az itthon Jó feleségek címmel megjelent folytatást is.


Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Eredeti cím: Little women

Fordította: Sóvágó Katalin
261 oldal
Lazi Kiadó, 2004
2200 Ft
(A fordítás itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után: eléggé zavaró volt a nevekhez kapcsolt magyar ragok alakja: pl.: Mrs. Marchet - szeintem Mrs. March-ot lenne a megfelelő alak, nem beszélve a Bethet alakról! Jajj!!!!)
Share:

2010. december 24., péntek

Itt a Karácsony!

                  Eljött újra a Karácsony, amit úgy vártunk annyian.Sokat gondolkodtam, mi is legyen a karácsonyi ajándékom, végül két kedvencemet választottam. Ezekkel kívánok

Nagyon Boldog, Békés, Áldott Karácsonyt Mindenkinek!




                                                              



Share:

2010. december 21., kedd

2011: Az Anna Karenina Éve


Miközben a csökkentett várólistákat nézegettem, sokak polcán felfedeztem a 12 kiválasztott közt az Anna Kareninát (a beszámolóm a regényről a linken olvasható). Kicsit meg is nyugodtam, hogy ezek szerint nem csak az én eddigi életemből maradt ki. De ez nem baj, mert olvasás előtt/közben/után egymást buzdíthatjuk. Ezért is lesz  
2011: Az Anna Karenina Éve :).T ovábbra is lehet csatlakozni! :)

A filmet többször láttam, (a Sophie Marceau-sat) szeretem is, és sajnálom, hogy annak idején nem volt kötelező a regény, csak átsiklottunk rajta. Na majd 2011-ben! ;)

Ősszel jelent meg az Európa Diákkönyvtár sorozatában ez a szép, új kiadás (nekem a korábbi, tiszta fehér borítós van meg), ami szintén kedvet csinálhat az olvasáshoz :).

Egyébként utánanéztem, miknek is lesz 2011 az éve: itthon az Egészségturizmusé és Liszt Ferencé (születésének 200. évfordulóját ünnepeljük), Európában az Önkéntesség, a világon pedig a Kémia Nemzetközi Éve lesz.

Megtaláltam az 1997-es film egyik előzetesét és rögtön kedvet kaptam az olvasáshoz:




A képet itt találtam.
Amadea is ihletet kapott :).
Share:

2010. december 19., vasárnap

Szellemes Karácsony

"  - A karácsony badarság?! - mondotta Scrooge unokaöccse. - Remélem, ezt nem gondolja komolyan?
  - De igenis - mondotta Scrooge. - Vidám karácsony! Mi jogod van neked a vidámságra? Ugyan mi okod volna a vidámságra? Elég szegény vagy.
  - Ugyan ni - felelte vidáman az unokaöcs. - Hát magának mi joga van a mogorvaságra? Mi oka van a rosszkedvre? Elég gazdag.
  Scrooge, mivel hirtelenében nem jutott jobb válasz az eszébe, megint csak azt mondta: - Ugyan! - és hozzátette: - Badarság!
  - Ne legyen olyan haragos, bácsi! - mondta az unokaöcs.
  - Hát milyen legyek - fortyogott a nagybácsi, - amikor ilyen bolond világban élek! Vidám karácsony! Majd mit mondok vidám karácsonyra!Karácsonykor az ember egyebet sem tesz, csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön, hogy egy évvel megint öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb. Karácsonykor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben kerek tizenkét hónapon keresztül minden egyes tétel csak veszteséget mutat. Ha a magam feje szerint cselekedhetném - mondta méltatlankodva Scrooge -, minden hülyét, aki "vidám karácsony"-t szajkóz, tulajdon pudingjában főzetnék meg és magyalággal átszúrt szívvel temettetnék el. Úgy biz' én!
   - De bácsi! - erősködött az unokaöcs.
   - Öcsém - felelte ridegen a nagybátyja -, ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint és engedd meg, hogy én is a magam módja szerint ünnepeljem meg.
   - Megünnepelje?! - ismételte Scrooge unokaöccse. - De hiszen maga egyáltalán nem ünnepli meg.
  - Hát akkor engedd meg, hogy ne törődjem vele - mondta Scrooge. - Sok hasznod lehet belőle! Sok hasznod volt eddig is.
  - Sok minden van, ami javamra válhatott volna, és nem vettem hasznát, meglehet - válaszolta az unokaöcs -, többek között a karácsony is. De azért valahányszor csak eljött a karácsony, mindig úgy gondoltam rá -tekintet nélkül a szentséges nevének és eredetének járó tiszteletre, ha ugyan erről bármilyen vonatkozásban is meg lehet feledkezni -, úgy gondoltam rá, mondom, mint jó napokra; mint jótékony, nyájas, boldog, kellemes napokra, mint az egyedüli napokra az esztendő hosszú során, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán útitársai a sír felé és nem másfajta lények, akik másfelé utaznak. És ezért, bátyám, ámbár a karácsony soha egy porszemnyi aranyat vagy ezüstöt nem tett a zsebembe, azt hiszem, hogy javamra vált és javamra is fog válni mindig; és azt mondom rá, hogy áldja meg az Isten!"



Először is elnézést kérek a hosszú idézetért, de e nélkül, aki még nem olvasta Dickens művét, nem érti meg a mondanivalóját.
 Ebenezer Scrooge fukar, londoni kereskedő, akit a pénzen kívül semmi sem érdekel. Elérkezik Karácsony napja, ezért az írnoka, Crachit másnapra szeretne szabadságot kérni, ám Scrooge nem érti, mi ez a felhajtás, még szerencse, hogy évente csak egyszer van ilyen egy évben, így rááll, de a béréből természetesen levonja. Amikor meglátogatja unokaöccse és vacsorára invitálja magukhoz, Scrooge elküldi, badarságnak nevezi az ünnepet (lásd az idézetben). Éjszaka azonban minden megváltozik: megjelenik Scrooge volt üzlettársának, Marley-nak szelleme, aki közli vele, a következő éjjel három szellemmel (az Elmúlt, a Jelen és az Eljövendő Karácsonyokéval) találkozik majd. A szellemek pedig meg is érkeznek és szembesítik Scrooge-ot addigi életével.

    Scrooge-ot a szellemek más-más helyekre vezetik, életének egy-egy szakaszával néz újra szembe. Ezek a találkozások pedig komolyan elgondolkodtatják a kereskedőt. Halott barátja szelleme ez által lehetőséget kínál Scrooge-nak, hogy megváltozzon.

    Dickens 1843-ban keletkezett történetének mondanivalója napjainkban,  - főleg így, a Karácsony küszöbén - is aktuális. Sokan vannak, akiket nem érdekel az ünnep, csak azzal foglalkoznak, nekik minél többjük legyen, és nem gondolnak azokra, akik ilyenkor is nélkülöznek. A gazdagok számára talán csak egy ugyanolyan nap, mint a többi, legfeljebb ragyog a fájuk, csillogó-villogó és drága ajándékokkal lepik meg egymást. Míg a szegények számára valóban ünnep az ünnep: ilyenkor együtt a család, talán csak most kerül hús az asztalra, de valóban ünnepelnek, kitörnek a hétköznapok szürkeségéből. Ez hát ennek a könyvnek a máig érvényes mondanivalója. Gondolkodjunk el ezen mi is, és nem csak akkor, amikor kezünkbe vesszük a Karácsonyi éneket.
Sajnálom, hogy annyi évig várt rám a polcon.

" - És hogy viselte magát a kis Tim? - kérdezte Crachitné, mikor már kicsúfolta Bobot hiszékenysége miatt, Bob pedig kedvére összecsókolta leányát.
  - Olyan jó volt, mint egy falat kenyér - mondta Bob -, még annál is jobb. Valahogy gondolkodó gyerek lett belőle, amiért annyit üldögél magában, s olyan furcsa dolgok jutnak eszébe, hogy sose hallotta mását az ember. Hazajövet azt mondja nekem: reméli, hogy az emberek látták őt a templomban - mert hát ő nyomorék, és jóleshetik nekik, ha karácsony napján arra gondolnak, aki a bénákat lábra állította, s a vakoknak visszaadta a szemük világát."


 Annak, aki szeret gépen olvasni, a Karácsonyi éneket is megtalálja a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Fordította: Benedek Marcell:
79 oldal
Interpopulart, 1995
Kép: Google.hu
Share:

2010. december 17., péntek

"Ki vagy te, Abigél?"

"Nem tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hogy valaki törődik velem, hogy megment, hogy vigyáz rám, ha nem sejtem, ha nem is kérem, ha kételkedem benne, akkor is.
   Ki vagy te, Abigél? Ki az, aki itt lakik velünk együtt a Matulában, aki mindennap elmegy mellettünk, ránk kiabál, vagy ránk mosolyog, részt vesz az életünkben, s olyan közel van hozzánk, hogy feltűnés nélkül bejöhet valamelyik hálóterembe, benyúlhat a zsebünkbe vagy a füzeteink közé, aki meghallja miről beszélgetnek a suttogók, aki mindent számon tart, és akit nem tart számon senki? Itt, e zömök falak között álarcosan él valaki, elfedi igazi vonásait, nyilván ordít, piszkálódik, kenetteljes vagy kérlelhetetlen, hogy annál szabadabban mozoghasson álruhájában. Olyan ember, aki számol azzal, hogy mind távol vagyunk a szüleinktől, hogy az a sok minden, amit a Matula világa megkíván tőlünk, néha meghaladja az erőnket, és annyi a buktató, hogy hol egyikünk, hol másikunk botlik el valamin. Ki vagy te, Abigél, akinek igazi arcát nem látta senki, akinek csak a tetteit ismerjük, és ismerik az intézet falain belül 1914 óta?"


   Ki ne hallott volna az Abigélről? Ugye, nincs ilyen? Sok évvel ezelőtt, gyerekkoromban mindig ott ültünk a tévé előtt és vártuk az Abigél aktuális részét. Mert akkoriban, ha valamilyen ünnep volt, Abigél is volt. Akkor nem érdekelt senkit, hogy a sorozat 1978-ban készült, azóta már legalább egy évtized is eltelt, mi áhítattal vártuk. És sokan várjuk ma is, vesszük le a polcról a regényt, ami azóta kötelező olvasmány lett. Mert Szabó Magda regényét ma is ugyanolyan jó olvasni, mint gyerekként filmen látni.

1943 őszén javában szedi áldozatait a II. világháború. Vitay tábornok lányát, a 14 éves Ginát igyekszik elbújtatni a világ szeme elöl. Ha ugyanis őt el is fogják, a lánya megmenekülhessen, élhessen tovább. Meg is találja az ideális búvóhelyet, az országhatáron lévő régi leánynevelő intézetet, a Matulát Árkodon, melynek szigorú szabályai erődként védik növendékeit. Gina kénytelen búcsút venni budapesti életétől, szeretett nevelőnőjétől, Marszelltől és nagynénjétől, Mimó nénitől, ill. az utóbbinál megismert udvarlójától, Kuncz Ferenc hadnagytól.

Gina elbúcsúzik édesapjától, akivel ezentúl hetente telefonon érintkezhet és rögtön szembesül a Matula szigorával. Zsuzsannától, az osztálya prefektájától megkapja az intézet egyenruháját és mindent, amire szüksége lehet. Világi ruháit, holmijait elveszik.
   Hamarosan megismerkedik két osztálytársával, az igazgató árva unokahúgával, Torma Piroskával és a most visszaérkezett Kis Marival. A lányok vezetik körbe az intézetben és tőlük ismeri meg a csodatévő Abigél legendáját, akinek ha a segítségét kérik (mindössze egy levelet kell bedobni a szobor korsójába), valóban segít a diákokon. Természetesen Gina ezt csak afféle matulás babonának tartja.

 

  Itt semmi sem olyan, mint a pesti iskolában volt: áhítat van, ismerni kell a Bibliát és az egyházi énekeket, vasárnap az egész iskola részt vesz az istentiszteleten, sétálni csak akkor lehet, amikor engedélyt kap az osztály, ahová természetesen Zsuzsanna is velük tart.

  A lány nehezen barátkozik meg mindezzel, hamar összevész osztálytársaival és szökést tervez, ami balul sül el. Ekkor jelentkezik először Abigél...

  Mondanom sem kell, Ginával számtalan dolog történik, vidám is, szomorú is. A Matulában töltött idő örökre nyomot hagy benne, itt válik igazán felnőtté és szembesül azzal, amire az édesapja az életét tette fel.

  Miért érdemes ma is elolvasni, ahogyan már a bevezetőmben említettem? Szabó Magda remek stílusa miatt,  ahogyan bemutatja a matulások szemével a háborút és a lapokat átható mélységes emberszeretete miatt. Örülök, hogy ma már kötelező olvasmánnyá lépett elő, és sajnálom, hogy nekem még nem volt az. Csak később került a kezembe, de biztosan sokszor fog még. Mert az Abigélt nem lehet nem szeretni.
A regényből készült sorozat pedig az egyik legjobb filmadaptációk egyike. Mindkettővel érdemes megismerkedni :).


Szabó Magda: Abigél
392 oldal
Európa Kiadó, 2004
1900 Ft


Hangoskönyv (MP3 - 13,5 óra)
Felolvassa: Piros Ildikó (a filmben ő játszotta Zsuzsannát :))
Titis Kft.
4990 Ft
Képek: Port.hu

Egyetlen kukacoskodás a regénnyel kapcsolatban: a benne említett egyházi énekek zöme nagyon el van számozva.
Share:

2010. december 13., hétfő

"Tanár úr, kérem, én készültem."


 "Senki nem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított szívvel áll ott -, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amiből ő soha fel nem fogott semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott...


    Talán nincs is olyan magyar ember, aki ne ismerné e kicsiny kis kötet valamelyik novelláját. Ha járt valaha iskolai prózamondóversenyen, biztosan találkozott a Megmagyarázom a bizonyítványom cíművel, ami méltán oly népszerű ma is a versenyzők körében. Ki ne hallott volna arról, hogy Röhög az egész osztály vagy, hogy Lógok a szeren? Az idézetben szereplő, A rossz tanuló felel c. novella címszereplőjének helyében pedig sokan voltunk. Nem kell ahhoz feltétlenül rossz tanulónak lenni, hogy az ember átélje a helyzetét. Lehetett előző délután valamilyen kihagyhatatlan program, ami miatt most nem sikerült készülni. De ilyenkor naná, hogy azt mondjuk, mi bizony készültünk, csak idegesek vagyunk, izgulunk stb.

   A kötetben szereplő 20 novella nem mindegyikének témája a középiskola, azonban az a néhány is visszaröpít az időbe, amikor mi is rettegtünk az aznapi feleléstől, vagy éppen elkéstünk az iskolából, amit meg kellett magyaráznunk, ráadásul azzal is szembesülünk, hogy az egy évszázaddal ezelőtt a padot koptató elődeinknek is ugyanazok voltak a mindennapos problémái, mint nekünk. Köztük is volt jó és rossz tanuló, az ők osztálytársai is találtak ki tréfákat.
A novellák garantáltan mosolyt csalnak az olvasó arcára, sok esetben nevetésre ingerlik.

   A könyvet egy iskolai ünnepségen való közreműködésemért kaptam sok évvel ezelőtt. Annak idején beleolvastam, most azonban - és külön köszönet a 24 nap a novellák jegyében eseménynek, -újra lekerült a polcról. Nem bántam meg, és azok sem fogják, akiknek ezután kerül a kezükbe :).

   Egyetlen dolgot sajnálok: a sorozat, amelynek ez a kis gyűjtemény is tagja, sajnos, már évek óta nem kapható, legfeljebb antikváriumokban :(.

Karinthy Frigyes: Tanár úr, kérem!
95 oldal
Talentum Kiadó - Millenniumi Könyvtár, 2000
Share:

2010. december 12., vasárnap

Várólista Light 2011


Ünnepélyesen bejelentem, hogy csatlakozom a Lobo által könyves bloggereknek és nem bloggereknek egyaránt meghirdetett játékhoz, melynek értelmében 2011. január 1. és december 31. között a kiválasztott 12 várólistás könyvemet biztosan elolvasom. Gondolkodtam, pontosan mely könyvek legyenek a kiválasztottak, végül - főleg - azok mellett döntöttem, amelyeket illő elolvasni, de nálam még kimaradtak.
Mondanom sem kell, hogy a várólistám ennél sokkal hosszabb, de kié nem az? 


Íme, a szerencsés 12:
                 
Share:

2010. december 10., péntek

Protestálok


Kedves Olvasóim,

az egyik kedves Molytársam hívta fel a figyelmem az egyik internetes oldal mai cikkére. Tudjuk, hogy az ilyen oldalak a bolhából is elefántot csinálnak és a sztárok legújabb tetteiről szóló hírekkel vannak tele, de emellett nem mehetünk el szótlanul. A cikkből azonban csak az engem fellázító részt közlöm. A téma a karácsonyi ajándékozás. A dolog pikantériája az iromány melletti Bookline hirdetés...

"Könyv. Felesleges próbálkoznunk, úgyse fogja soha senki levenni a polcról, úgyhogy válasszunk olyat, aminek szép a borítója, szép a gerince, tehát kiváló lakásdísz lehet belőle. A könyv annyira semmilyen ajándék, hogy tökéletes akkor is, ha családtagnak vesszük, de tökéletes akkor is, ha munkatársunknak. Nyilván viszonylag gyorsan hozzá lehet jutni, a könyvesboltok ráadásul az utóbbi időben egészen kicsinosodtak, szóval hangulatos, szép környezetben vásárolhatunk, ahol ráadásul akkora tülekedés sincs, viszont meleg van, és nem fúj az arcunkba a csípős szél. Minden szempontból megfelelő. Pipa."

Ha hallgatnánk a kedves cikkíróra, jeanpierre-re, akkor már régen csődbe mentek volna a könyvesboltok. De mi NEM azért veszünk könyvet, hogy az otthonunkat szépítsük vele, mert A KÖNYV NEM LAKBERENDEZÉSI TÁRGY!!! Sokan vagyunk annyira elvetemültek, hogy szeretünk a kezünkbe venni egy-egy könyvet, megsimogatni, megszimatolni a lapjait.Meglehet, hogy nem éppen dekoratív az a borító, de nem ez a legfőbb szempont.Ráadásul amint felkerülnek a polcra, nem látszik a szép vagy vagy kevésbé szép borító sem.
Kíváncsi vagyok, a cikk írója hány könyvet olvasott el idén vagy az eddigi élete folyamán. Biztosan nem tart sokáig, míg összeszámolja. Egyébként nem törte magát a képválasztás miatt sem: egy olyat választott, amin egy nő éppen a nyelvkönyveket nézegeti.


Könyvet ajándékozni pedig nagyon jó dolog: igen, én is azt veszek valakinek, és tudom róla, hogy el is olvassa, nem pedig felteszi a polcra és csak nézegeti, milyen jól is néz ki. Hogy mi a könyvajándékozás titka? A kulcsszó az odafigyelés, azaz odafigyelek az illetőre, akinek veszem. Kiderítem, melyik műfaj(oka)t szereti, van-e kedvenc írója, stb. Ha könyvekről beszélgetünk és megemlíti, hogy azt a könyvet nem olvasta, elraktározom az információt, és nyert ügyem van. Ez igazán nem nagy ördöngösség, csak sajnos, sokan nem ismerik az odafigyelés fogalmát.

Forrás: Google.hu
Könyvesboltok: igen, ilyenkor valóban jó bemenni, mert nem fagyoskodik az ember az utcán, bent tényleg fűtenek és az esőtől és/vagy hótól is védve vagyunk. De: a már említett könyvnézegetés és -simogatás könyvesboltban végzése nem tiltott. Sőt, engem nem egy könyvesboltban név szerint ismernek, és nem egyszer szóba elegyedtem az eladókkal arról, hogy éppen mit olvasok, ő olvasta-e már, tetszett-e a könyv, milyen jó/rossz, hogy náluk megtaláltam valamit, amit már régóta kerestem. A kép szerint pedig igenis sok ember fellelhető egyszerre egy-egy könyvesboltban és nem a fűtés miatt. Ha pedig rossz az idő és még van idő a busz/vonat indulásáig, inkább töltöm a valóban fűtött könyvesboltban el azt a időt kulturált környezetben, mint a zsúfolt várókban, ahol leginkább mocskos szájú embereket vagyok kénytelen hallgatni. Tisztelet a kivételnek.


Konklúzió: sajnos, mindig lesznek olyanok, akik lenézik az olvasó embereket, valamilyen különös fajhoz sorolják őket. De ezzel csak magukat minősítik. Én meg bátorkodtam megvédeni ezt a különös fajt, amely  hál' Istennek rengeteg taggal büszkélkedhet. 


Amadea véleménye, aki  - érthető okokból -nem bánt ilyen kesztyűs kézzel a cikk szerzőjével. 

A teljes cikk itt olvasható. 
Share:

Nő a baj


"Az egyensúly a lényeg, magyarázta Roland. Egymás megismerése, az, hogy kitárulkozunk a másik ember előtt. És figyelmeztetett arra, nehogy a magam története egy másik emberről szóljon, és ne rólam."


   Főhősünk életében egyre gyakrabban bukkan fel az egyetemista Marianne. A lány este érkezik és beszélgetni szeretne. Mindig otthagy valami apróságot, legyen az narancstea vagy egy szatyor csokoládé. Majd egy este:

   "Aznap este beköltözött hozzám, tizenkét közepes méretű kartondoboz és egy krémsárga komód társaságában."


    Ennél a mondatnál rögtön eszembe jutott a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt c. film. Marianne  emlékeztet a filmbeli Andie-re, ugyanis szinte uyanazt csinálja, mint ő: folyamatosan beavatkozik a férfi életébe (az sem mindegy milyen úszószemüveget vesz), szervezkedik és folyamatosan csacsog. Hősünk amikor kezdi megunni mindezt, leugrik az uszodába, vagy egyszerűen elalszik.  Azonban  egy nap lapátra kerül a munkahelyén. Így a pár európai utazásra indul. Marianne egy olyan helyre szeretne menni, ahol szívesen látják őket.

   De létezik-e ilyen hely? Svédország, Dánia, Németország után végül Franciaországban kötnek ki és végre a lány is elégedett. Azonban a folyamatos összezördülések miatt, a férfi hazautazik, míg a nő újdonsült barátaiknál marad. Vajon mi lesz most?

    A 300 részből  (vagy nevezzük inkább szösszenetnek) álló könyv gyorsan olvasható és közben még jól is szórakozunk. Erlend Loe szarkazmusa folyamatosan mosolyt csalt az arcomra olvasás közben. Bár bevallom, néha kicsit sok(k) volt, amit Marianne művelt, és ahogy mondani szokás, ez a szerencsétlen hogy nem jött rá, hogy ennél sokkal jobbat is találhat?  De mint tudjuk: a szerelem vak. Na de ennyire?

A rózsaszín borító pedig senkit se tévesszen meg, véletlenül sem egy lányregény rejtőzik mögötte.

A regényből film is készült, amit a magyar nézők Sodródás címmel láthattak.


Erlend Loe: Elfújta a nő
Fordította: Földényi Júlia
Scolar Kiadó, 2010
192 oldal
2450 Ft
Share:

Kutya egy tesztkönyv :)

 Bevallom, a cím engem is megmosolyogtatott. Sehogy sem sikerült elképzelni a kutyámat, amint ceruzával a kezében, elgondolkodva töltögeti a tesztet.

"Mivel a kutyák a ceruzát egyetlen dologra, jobb híján rágócsont gyanánt tudják használni, nehéz világos képet nyerni, mi játszódik le kedvencünk bundás fejében."

Ezzel a mondattal pedig teljes mértékben egyetértek, mert a saját kutyám is kiismerhetetlen. Mindenesetre Rachel Federman általánosságban igyekszik segítséget nyújtani kutyánk értelmi képességeinek feltérképezésében, azonban kifejezetten a lakásban tartott ebekre fókuszált.

  A könyv 15 tesztkérdést tartalmaz, amelyek kedvencünk viselkedésével kapcsolatosak. 3 válasz közül választhatunk, amelyek nem a szokásos a, b, c, lehetőségek mellett tappancsnyomok is vannak.


A következő részben szituációs feladatok vannak. Ez a rész nálunk azért kivitelezhetetlen, mert a kutyám abszolút kinti állat, ha bejönne, lenne is Armageddon. De a bent élő társai számára biztosan sok vidám percet tartogat. A cél: megtudni hogyan viselkedik a kutyus bizonyos helyzetekben, pl. ha a konyhában marad egy darab hússal.

    A harmadik részben kutyusunk aktivitását vehetjük górcső alá a megadott helyzetekben. Ehhez egy új játékra van szükségünk és kezdődhet is a móka :).

   A pontszámok összeszámolása után pedig fény derül, kedvencünk melyik kategóriába tartozik. Lehet, hogy éppenséggel zseni vagy csak átlagos? Mindenesetre nem szabad elkeseredni, ha nem a legjobb eredményt sikerült produkálni, mert a Hogyan javíthatsz kutyád teljesítményén? c. fejezetben ehhez kapunk ötleteket.

  A könyvecskét a kutyák hitvallása zárja, amelyben nem egy olyan mondattal találkozunk, amit nekünk sem árt megfontolni.

   Valószínűleg most már többet tudok a kutyámról, és néhány dolgot kipróbáltatok vele. A könyv nagyon bájos, az illusztrációi pedig aranyosak. Azt pedig sosem tudhatjuk, talán egy lángész rejtőzik kedvencünkben.


Rachel Federman: IQ-tesztkönyv kutyáknak
Fordította: Szám István
Tericum Kiadó, 2010
128 oldal
1970 Ft
Képek: Google
Share:

2010. december 7., kedd

Miről álmodik a lány?


   "Ismertem lányokat előtte is. Néhányan gyönyörűek voltak. Mások egyszerűek. De mind hétköznapiak. Mind mesterkélten mosolyogtak. Mind kuncogtak. Képtelenek voltak izgalomba hozni. De ez a Júlia, ahogy vakmerően állt ott a kertben, végtelenül izgalmas volt, ragyogóbb, mint a legfényesebb csillag az égbolt sötétjében.
     Aztán szembe jutottak saját csillagaim. A nő, akit megjósoltak számomra. Lehetséges volna? Ez a nő, családom ellensége, lenne a jövendőbeli feleségem? Hirtelen, mint egy szétfeszülő gát, a vér nagy áramlással rohant végig az ereimben, dobolt a füleimben. Júlia, akit nekem rendelt a sors."


   Romeo és Júlia története már sokakat megihletett, és nyugodtan állíthatom, nincs olyan ember a Földön, aki még nem hallott volna róluk. Shakespeare drámája pedig talán azon kötelező olvasmányok egyike, amit nagyon sokan elolvastak annak idején. Robin Maxwell új regényét is ez a halhatatlan szerelem hatja át, azonban a cselekményt Firenzébe helyezte.


 A XV. században (quattrocento), egészen pontosan 1443-ban járunk (stréber voltam és utánaszámoltam, mert az évszám nem szerepel a könyvben). Narrátorunk, a  18 éves Júlia Cappelletti Dante nagy rajongója, mellesleg maga is verseket ír, éli a reneszánsz kisasszonyok életét. Fivérei meghaltak, így ő a selyemkereskedő család szeme fénye. Azonban az üzleti életben a szerencse forgandó, így Júlia esetleges jó házassága megszilárdíthatná a család helyzetét is. A kiszemelt vőlegény Jacopo Strozzi, aki a második legvagyonosabb embernek számít a városban:

" Jacopo. Már a gondolatától is megborzongtam. Találkozásaink apám házában minden szempontból kellemetlenek voltak. Keskeny ajkai és barázdált homloka fösvény lélekről árulkodtak. Sötét elefántcsontszínű fogai közül beszélgetés közben bűzös levegőt lehelt az arcomba, a hangja pedig... Istenem, az volt minden jellemzője közül a legvisszataszítóbb. Szavait magas orrhangon, affektálva, nyafogva ejtette ki, amit véleményem szerint a nemesség jelének hitt. Legszívesebben egy pofonnal hallgattattam volna el. "

    Ezek után érthető, hősnőnk miért ellenzi a neki szánt frigyet. A Cosimi de' Medici házában rendezett álarcosbálon - melynek apropója Firenze urának fia, Piero és Lucrezia Tornabuoni (Júlia legjobb barátnője, később Lorenzo il Magnifico és Giulio Medici édesanyja) eljegyzésének bejelentése. Júliának sikerül kiszöknie szülei és Jacopo figyelő szemei elöl a kertbe, ahol egy ismeretlen férfivel találkozik. Igen, Rómeóval (természetesen néhány fejezet neki is jutott narrátorként). Rómeó Jacopo ellentéte, szintén elkötelezett Dante-rajongó és mellesleg, a Cappelletti család ellenségének, a Monticecco családnak egyetlen fia, aki azért van jelen, hogy a két család közötti béke érdekében közben járjon Cosimonál.

   Rómeó sikerrel jár, a családok kibékülnek, így a szerelmeseknek is több lehetőségük adódik találkozni. Azonban bimbózó szerelmük Jacopo előtt sem marad észrevétlen, és minden eszközt bevet, hogy a szerelmeseket elválassza egymástól.

   A történet vége mindenki előtt ismert, Robin Maxwell természetesen néhány dolgot megváltoztatott, de mindez pozitívum olvasás közben. Rómeót és Júliát nem lehet nem szeretni, Jacopo és az anyja pedig méltán kiérdemlik a legellenszenvesebb szereplők címét.

  Bevallom, ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nagyon szerettem olvasni, és a vége felé ott motoszkált bennem a kisördög, hátha mégsem következik be az, ami Shakespeare-nél...

  A magyar kiadás borítója talán az egyik legszebb az idén megjelent könyvek között. A fejezeteket jelölő betűtípusért, az oldalak sarkán és a fejezetek végén lévő díszért pedig pluszpont jár.
Az ilyen borús, téli napokra kitűnő választás.   


A Kiadó honlapján pedig bele lehet olvasni a könyvbe :)
 

Az írónő honlapja és blogja.


Robin Maxwell: Ó, Júlia!
Fordította: Bobory Dóra
Tericum Kiadó, 2010
288 oldal
3570 Ft
Share:

2010. december 4., szombat

"Miféle nő az, aki Darwint olvas, de letérdel a Szűzanya előtt?"


"Martin egyszer sem ment el a csütörtöki összejövetelre. Az után a nap után csak messziről látta a nőt, bár így is könnyben felismerte feltűnő fogatáról és csillogóan fényes, sűrű, aranyvörös hajáról. Többnyire a Cours-on pillantotta meg. De az is előfordult, hogy amikor a Palais de Justice-be ment vagy vasárnapi sétáját végezte, a nő éppen belépett a Madeleine-templomba vagy kilépett onnan. Utoljára mindössze pár napja látta, a Nagyboldogasszony-napi körmeneten. A székesegyház előtti tér túloldaláról nézte, amint keresztet vet és térdet hajt a Szűzanya szobra előtt. Miféle nő az, aki Darwint olvas, de letérdel a Szűzanya előtt?"

    1885. augusztus 18-án, egy keddi napon Aix-ben Albert Franc rendőrfelügyelő kopogtat a fiatal bíró, Bernard Martin ajtaján: gyilkosság történt. Egy nő holttestére bukkantak a közeli kőfejtőben, akit egy levéllel csaltak oda. A nyomozással a tapasztalatlan Martint-t bízzák meg, ugyanis az ilyenkor szokásos szabadságolások miatt csak ő maradt a városban. 

Aix-en-Provence (ejtsd:eksz-an-provansz)
   Az áldozat, Solange Vernet (ahogyan az idézetből is kiderül) nem mindennapi nő volt. Nemrégiben érkezett Aix-be a szeretőjével (ma inkább élettársnak mondanánk), Charles Westerbury-vel, az angol geológussal. A férfi a tudományt és a hitet szeretné összebékíteni, ill. nőknek is tart kurzust a kutatásairól, ami valljuk be, akkoriban merész húzásnak bizonyult. 

 A gyilkosság előtt a pár összekülönbözött, ugyanis az összejöveteleiken feltűnt Paul Cézanne, az ekkor még szinte ismeretlen festő, aki  szerelmével üldözte a nőt. A gyilkosság előtt írt levél szerzője pedig bármelyik férfi lehet kettejük közül, az aláírás ugyanis csak ennyi: C.

   A festő már évek óta szeretőjével, Hortense Fiquet-vel és közös fiukkal él, azonban az apja nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, amit emiatt nem is törvényesíthetnek. 

  Martin hozzálát a nyomozáshoz, mindkét férfit kihallgatja, majd Westerbury rács mögé kerül. Azonban a bíró még mindig nem talált elég bizonyítékot egyikük mellett vagy ellen sem, így tovább kutakodik... Közben megérkezik egy régi barátja a városba, aki a segítségét kéri...

  A regény elején azt hittem, azonnal kiderül ki, a gyilkos, ugyanis az egyik szereplő olyasmit gondol, ami erre következtet. Fel is merült bennem: akkor minek a következő majdnem 400 oldal? Aztán, ahogy fogytak a lapok, mindig fény derült valami apróságra, előkerül Cézanne két korai, erőszakos témájú festménye 
(Az Örök Nő és A Gyilkosság), sőt, megérkezik a nagy Zola is, hogy Martin-nél közben járjon barátja, a festő érdekében. A végén pedig bekövetkezik egy hatalmas csavar, amire egyáltalán nem is számítottam...

Cézanne: Az Örök Nő
Cézanne: A Gyilkosság
  Az utolsó nap augusztus 29., szombat, ami sokak életében fordulópont, és a nyomozás végére is lassan kezd pont kerülni...

    Barbara Corrado Pope francia nyelvet, vallástörténetet és a nőtörténelmet tanított Avignonban amerikai diákoknak, amikor beleszeretett a tájba, ahol Cézanne nyomait kutatta. Érdekesség, hogy Magyarországon is tanított.


    Első regénye szereplői igazi hús-vér figurák, olyanok, akiket szeretni vagy éppen utálni lehet. Pontosan megismerjük a gondolataikat, érzéseiket, kételyeiket, életre kelnek a lapokon.


   A különböző napok történései előtt egy korabeli idézetet találunk, ami utalást hordoz az aznapi eseményekkel kapcsolatban. A regény vége nyitott marad, hogy Bernard Martin bíró története a későbbiekben is folytatódjon, és folytatódik The Blood of Lorraine c. regényében, amely az Egyesült Államokban és Németországban idén meg is jelent. Reméljük, hazánkba is hamarosan eljut. Mindenesetre én nagyon várom :).


Az írónő honlapja, ahol az új regényéről is találunk információkat.  A regény eredeti címe Cézanne kőfejtője, szerintem a magyar cím sokkal találóbb, elvégre nem egészen a kőfejtő van az események középpontjában, hanem Solange meggyilkolása. 

Két jó tanács végezetül: a befejezést nem szabad estére hagyni, hacsak valaki nem akar sokáig fent maradni, mert sokáig ezen fog kattogni az agya. Legalábbis nálam így volt, az utolsó sorok után is csak ez járt a fejemben. A regény elején pedig jó, ha kéznél van egy francia-magyar szótár ;).



Barbara Corrado Pope: Cézanne modellje
Fordította: Todero Anna
432 oldal
Geopen Kiadó, 2010
3490 Ft 
Share:

2010. november 28., vasárnap

"Karácsony készül, emberek!"


Forrás: kepguru.hu
Ma van Advent első vasárnapja, mindjárt itt a Karácsony. A Molytársaimmal közös olvasást tartunk ebben a négy hétben.
Mivel elég népszerű lett ez a bejegyzés, úgy döntöttem, összegyűjtöm a blogban található összes karácsonnyal kapcsolatos, karácsonyhoz fűződő bejegyzést, legyen az könyv, novella vagy vers.





Regények:

Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Charles Dickens: Karácsony ének



Novellák, mesék:

Ady Endre: A szegények karácsonya
Ady Endre: Betlehem néma - Ady Endre összes karácsonyi írása
Karácsonyi ajándék - Magyar írók novellái
Fekete István: Karácsony éjjel
Molnár Ferenc: A kékszemű
Wass Albert: Karácsonyi mese


Versek:

Áprily Lajos: Karácsony-este
Babits Mihály: Az előkelő tél
                          Ádventi köd
                          Csillag után 
William Blake: Angyal
Heltai Jenő: December
H. M. R.: A karácsonyi ajtó  
Juhász Gyula: Karácsony felé
Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén 
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Molnár Ferenc: Karácsonyi nóta 
Nemes Nagy Ágnes Karácsony
Paksy Gáspár: Adventben
Reviczky Gyula: Karácsonykor
Szabó Magda: Karácsony
Túrmezei Erzsébet: Gyertya
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár


Hagyományok, készülődés:

Telegdi Ágnes: Téli ünnepkör



Jó böngészést, olvasást és készülődést kívánok!
Share:

2010. november 24., szerda

"Ez egy egészen más játék."

"Perry lenyelte a dühét, és első ízben próbált meg tudatosan valamiféle fedősztorit összehozni.
 - Mondja nekik, hogy van egy obskúrus orosz bankárféle, aki Gyimának nevezi magát - bökte ki végül, miután más egyszerűen nem bírt az eszébe jutni. - Gyima kiegyezne velük. A Dmitrij rövidítése, ha egyébként nem tudnák.
 - Hát ez aztán étvágygerjesztően hangzik - gúnyolódott Flynn. Ceruzát ragadott, és jegyzetelt pár szót ugyanarra a lapra."



        Mit tegyünk, ha a karib-tengeri nyaralásunkon megismert orosz úriemberről kiderül, hogy a világ első számú pénzmosója, aki most szeretne jó útra térni, mindent töredelmesen bevallana a brit hatóságnak a családja védelme érdekében, és mindehhez a mi segítségünket kéri?
Ez történik Perry Makepiece-szel, a 30 éves egyetemi tanárral, aki most készül otthagyni a munkáját, aki barátnőjével, az ügyvéd Gail-lel töltené jól megérdemelt pihenését Antiguán.


       Perry, aki mellesleg amatőr sportoló, egyik nap összetalálkozik a teniszpálya közelében Gyimával, az orosz úriemberrel, aki családostól és testőröstől szintén ott tartózkodik. A közös teniszmeccs után Gyima folyamatosan keresi a fiatal tanár társaságát, akinek Gail-lel egyetemben szemet szúr a különös kompánia. Hamarosan nem is sejti, micsoda titkokba nyer beavatást...

    A nyaralás után hazatérő fiatal pár pedig egyszerre két kihallgató társaságában találja magát, akik igencsak harapnak a sztorira. Megkezdődik hát a brit titkosszolgálat versenyfutása az orosz Herceggel Gyima és családja, ill. Perry-ék védelmében...

   Szinte azonnal, a regény elején szembetaláljuk magunkat a Perry-t és Gail-t kihallgató titokzatos Yvonne-nal és Luke-kal, akik mindent tudni akarnak, míg a fiatalok nem is sejtik, mibe csöppentek.

    Természetesen a lapok fogyásával az izgalom fokozódik, mindenre szépen lassan fény derül és nem is sejtenénk, milyen szövevényes is az orosz maffia és a nemzetközi pénzügyi rendszer kapcsolata. Néha úgy éreztem, elvesztettem a fonalat, amikor a brit titkosszolgálat embereinek múltját boncolgatta le Carré, aztán rá kellett jönnöm, mindent világosan leír, csak nekem tűntek követhetetlenek az események. Mea culpa. Ezt meg kell még szoknom az írónál.


    Mindenesetre a műfaj szerelmeseinek most sem kell csalódniuk. Ráadásul a magyar kiadás nem sokat késett az eredeti után.

A Kiadó honlapján bele lehet olvasni.

John le Carré: A mi emberünk
288 oldal
Agave Kiadó, 2010
2680 Ft
Share:

2010. november 20., szombat

Gemini faktor


"Drága Julia és Valentina!

(...)
Anyátok és én elhidegültünk egymástól az utóbbi huszonegy évben. Erről ő mesél nektek, ha akar. A végrendeletem kikötéseit talán durvának találjátok; attól tartok, egyedül kell eldöntenetek, elfogadjátok-e. Nem akarom megbontani a családotokban a harmóniát. Csak a saját történetemet próbálom védeni. A haldoklásban az a rossz még, hogy nem tudom, ezután mi fog történni. 
    Remélem, elfogadjátok. Nagyon boldoggá tesz, ha elképzelem, hogy itt éltek. Nem tudom, számít-e, de a lakás nagy, és tele van szórakoztató könyvekkel, Londonban élni pedig csodás (bár attól tartok, meglehetősen költséges). Anyátok tájékoztatott, hogy az egyetemet abbahagytátok, de autodidakták vagytok; amennyiben ez igaz, nagyon élvezni fogjátok az ittlétet.

     Boldogságot kívánok nektek, bárhogyan is döntsetek.

    Szeretettel
    Elspeth Noblin"


  Mielőtt bárki is azt hinné, hogy egy újabb Az időutazó feleségét tart a kezében, ki kell ábrándítsam. A Highgate temető ikreiben az írónő egy másik oldaláról mutatkozik be.


  A Londonban élő Elspeth Noblin 44 évesen halt meg, végrendeletében - néhány apróságtól eltekintve - mindent a Chicagoban élő unokahúgaira hagyott. Azonban a végrendelet számos különleges kikötést tartalmaz. Az ikrek, Julia és Valentina Poole 21 évesek. Tükörikrek, azaz fizikailag egymás tükörképei: Julia szervei a normális oldalon helyezkednek el, míg Valentináéi az ellentétesen.

   Izgatottan veszik kézbe a ügyvédtől érkező levelet, melyben nagynénjük haláláról és hagyatékáról értesülnek. Eddig mindent együtt csináltak, szinte sosem voltak távol a szüleiktől, így Valentinát kétségek gyötrik, míg Julia rögtön csomagolna. A végrendelet különös kitétele: a lányoknak 1 évig kell Elspeth lakásában élniük (amit mellesleg a híres Highgate temetőtől csak egy kerítés választ el), csak ez után adhatják el, és a meghatározott idő alatt a szüleik nem tehetik be a lábukat a lakásba. A család végül beleegyezik a költözésbe, így az ikrek a 21. születésnapjuk után Londonba érkeznek. A házban él még Robert, Elspeth szeretője és Martin, aki évek óta nem mozdult ki a lakásából és a felesége is most hagyta el. A lányok berendezkednek, azonban hamarosan kiderül, nemcsak ketten vannak a lakásban: Elspeth kísértete ottragadt...

   Bevallom, az elején nem szimpatizáltam egyik szereplővel sem: az ikreket túl gyerekesnek találtam, míg Martintól egyszerűen a falra másztam volna. Aztán, ahogy fogytak a lapok, egyre több dolog történt velük és így egyre inkább megkedveltem őket. Bár volt egy-két momentum, ahol úgy éreztem, hogy egy szappanopera olvasója vagyok.

   Audrey Niffenegger korábban évekig dolgozott idegenvezetőként a temetőben, így nem meglepő, milyen alaposan mutatja be azt. A különös, baljós hangulatú légkörű regény pedig nem várt fordulatokat hoz...
Gyerekkoromban én is imádtam a temetőben kóborolni, miközben anyukámmal virágot vittünk a rokonok sírjára.

 Nem tudom megmondani, miért, de amit Az időutazó feleségében szinte természetesnek vettem (egyáltalán nem zavart az időben ugrálás), az itt valahogy nem tűnt olyan hihetőnek számomra. Persze ez csak egy kísértetregény, de általában olvasás közben nem kellene ennyire szemet szúrnia a természetfeletti eseményeknek. Vagy csak én nem hiszek a kísértetekben?

Nagyon tetszik a fejezetek címének betűtípusa, abszolút illik a a regény atmoszférájához :).


Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
 Fordította: Gálvölgyi Judit
424 oldal
Athenaeum Kiadó, 2010
3490 Ft
Kép: Google.hu

 Sokan negatívan viszonyultak a magyar borítóhoz, ezért érdemes megnézni a külföldieket, azok közt nem egy rondát találunk: 

Share:

2010. november 13., szombat

Szerelem és egyéb katasztrófák


"És nem adván időt a pániknak, hogy eluralkodjon rajta, kiadta magából a sűrű, sötét masszát, amely már élni se hagyta. Bevallotta a kislánynak, hogy nincs olyan pillanat, amikor ne őrá gondolna, hogy minden falatjában és minden korty italában az ő ízét érzi, hogy ő az élet mindenütt és minden órán, ami pedig csak Isten jussa lehetne, és hogy szívének az a leghőbb vágya, hogy ők ketten együtt haljanak meg."

      December 7-én, az Inkvizíció korában a 12. születésnapját ünneplő Sierva Maria de Todos los Ángeles, Casalduero márki egyetlen lányát a piacon megharapja egy kutya. Sem a kislány, sem a vele lévő cseléd nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. 
   A márki és felesége régóta elhidegültek egymástól, ráadásul a kislány is csak a terhükre van, a szolgák között nevelkedik.

    Hamarosan híre megy a harapásnak és baljós jóslatot kap a márki, kénytelen a kezébe venni a családja sorsát, így érdeklődni kezd Sierva élete iránt...


     Márquez ismét hozza azt, amiért szeretem: ironikus, őszinte, szókimondó és rendkívül alaposan mutatja be a szereplői jellemét, a közöttük lévő kapcsolatot, legyen az családi, szerelmi vagy alá-fölérendelt. Végig érezhető egyfajta misztikus hangulat, ami Sierva alakjából árad, és ez az, ami igazán márquezivé teszi. 

"  - Meg vagyok győződve róla, hogy Isten akarta így - mondta végül.
  - Szóval megint hívő ember lett önből - mondta Abrenuncio. 
 - Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember - mondta a márki. - Mindig megmarad benne a kétség.
  Abrenuncio értette. Mindig is úgy gondolta, hogy a hit elvesztése soha el nem tűnő sebhelyet hagy ott, ahol a hit volt, és ez a sebhely az oka annak, hogy a hitet nem lehet elfelejteni."

 Mindenesetre, aki még nem olvasott semmit az írótól, bátran ajánlom, hogy vegye a kezébe, mert nem fog csalódni ;).

A regényből filmváltozat is készült, amit márciusban mutattak be Kolumbiában, és december 16-tól itthon is vetítik, de csak feliratosan. A semminél ez is jobb.


Gabriel Garcia Márquez: A szerelemről és más démonokról
Fordította: Székács Vera
191 oldal
Magvető Kiadó, 2005
2490 Ft
Share:

2010. november 12., péntek

„Csinálj, amit akarsz!”


"A mai napon, 1508 májusának tizedik napján én, Michelangelo, szobrász, átvettem II. Gyula pápa Őszentségétől ötszáz dukátot a Sixtus-kápolna mennyezetének kifestésére, amely munkához a mai napon hozzá is fogok."

  Úgy gondolom Michelangelót senkinek sem kell bemutatni, legalább egy művét mindenki azonnal meg tudná nevezni. Azonban a Sixtus-kápolna (itt választják a pápákat) mennyezetfreskójának megszületése nem is olyan egyszerű történet volt.

     Michelangelo saját magát szobrászként tartotta számon, így ódzkodott a felkéréstől, eredetileg ugyanis a pápa a síremléke elkészítésére kérte fel őt, aki ekkorra már olyan műveket tett le az asztalra, mint a Dávid-szobor vagy a  Pietà. Azonban a síremlék miatt (amit később el is készített) nézeteltérésbe keveredett Őszentségével, így vissza is tért szülővárosába, Firenzébe. Viszont nem volt ajánlatos ujjat húzni a papa terribilével, így a művész elvállalta az embert próbáló feladatot. A címben szereplő mondattal a pápa a köztük húzódó vitát kívánta lezárni.

II. Gyula pápa
    A vonakodás oka az volt, hogy Michelangelo szerint a versenytársai vették rá a pápát, hogy őt válassza, ugyanis freskóval utoljára tanonckorában volt dolga, így állíthatják félre a zsíros szobrászati felkérések útjából.

    A munkálatok végül 1508 májusában kezdődtek. Michelangelo közben számos nehézséggel nézett szembe: segédeket kellett keresnie, beszerezni a szükséges eszközöket, miközben figyelemmel kísérte a családja sorsát Firenzében, II. Gyula katonai ambícióit is és a szintén a pápa megbízásában munkálkodó versenytárs, Raffaello ténykedéseit. Mindezek ellenére a teljes mennyezet 1512 októberében készült el, melynek ma  is emberek százai járnak nap mint nap csodájára.

  Ross King könyvéből nemcsak Michelangelót mint embert ismerhetjük meg, hanem a kort is: a városállamok és a nemzetközi színtereken folyó harcokat, ill. a freskófestés kulisszatitkaiba is alapos bepillantást nyerünk. Az közismert, hogy a freskót a friss vakolatra festik fel, azonban nem mindegy hogyan is kerül fel a figura a falra. Mindezt számos vázlat és tanulmány elkészítése előzte meg.

A freskó szerkezeti rajza, kattintással nagyobb lesz. (Forrás: Wikipedia)


    Mielőtt bárki megijedne, a regény rendkívül olvasmányos, néhol humoros és egyben hosszú és alapos kutatómunka eredménye. Ezt bizonyítja a fejezetekben található számos lábjegyzet és a bibliográfia. A mennyezetfreskó aktuális részének festése mellett az adott ószövetségi történetet is megismerjük. A freskó a pápa hírneve megszilárdítása mellett a tudatlan tömegek "szórakoztatását" is szolgálta, ugyanis a korabeli többórás misék során az írástudatlanok ezeket "tanulmányozhatták", így tartva fenn a figyelmüket.

   A regény a művészet, Michelangelo és a reneszánsz szerelmeseinek kihagyhatatlan információk forrása.
A borító belső fülein a freskó egy-egy részlete látható, ami kifejezetten hasznos volt olvasás közben.
(A héten ment egy sorozat a Spektrumon a Medici családról amelyben Ross King is szakértőként szólal meg, többek között Michelangelóval kapcsolatban is.)

   Kedvcsinálónak találtam egy videót a freskóról, melynek a második felében az oltárfalon látható, 1536-ban szintén Michelangelo által festett Az utolsó ítélet szerepel. Megtekintése teljes képernyőn ajánlott.


A 3D-s vatikáni verzió, amit ezúton is köszönök Miestasnak, aki szintén olvasta a könyvet.


Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Eredeti cím: Michelangelo and the Pope's Ceiling
Fordította: Makovecz Benjamin
428 oldal
Park Kiadó, 2010
3500 Ft
Share:

2010. november 10., szerda

Újabb csemegék (2010. november)

                   Miközben lelkesen böngésztem az előrendelések és az új könyvek között, újabb gyöngyszemekre bukkantam.
Elő hát a malacperselyekkel, kívánságlistákkal! :)

Két hét múlva meggyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon, ehhez találtam ezt a szépséget:

Fülszöveg:
Varázslatos, adventi és karácsonyváró könyv. Csodálatos fotókkal, az ünnephez kötődő hagyományok leírásával, legendákkal, melyek még izgalmasabbá teszik a mesebeli várakozást. Ünnepi szokások, vásárok a nagyvilágban. Szépséges dekorációk, ajándékötletek, csomagolástechnikák. Karácsonyi finomságok és történetük.

Telegdi Ágnes: Karácsonyi készülődés
Ring Color Kft.
68 oldal
2490 Ft (már megjelent)


Bevallom, Robin Maxwell-től még nem olvastam semmit, de Cukorfalat múltkor nagyon felcsigázott, a hamarosan megjelenő könyve pedig a reneszánsz Itáliában játszódik, úgyhogy nem kell tovább ragoznom.

Fülszöveg:
Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött.


Robin Maxwell: Ó, Júlia!
Tericum Kiadó
288 oldal
3570 Ft
Várható megjelenés: nov. 30.

Nem feledkezhetem meg a ronda borítós Philippa Gregory-regényről:

A Palatinus Kiadó ezzel a kötettel indít útjára egy újabb sorozatot az írónőtől.

Fülszöveg:
Philippa Gregory, „a királyregények királynője” bemutatja az Angliában dúló halálos viszálykodás, a „Rózsák háborúja” közepette játszódó új sorozat első darabját.

A fehér királyné egy rendkívüli szépségű és becsvágyú nő történetét meséli el, aki magára vonja a frissen megkoronázott ifjú király figyelmét, majd titokban feleségül megy hozzá, és a királyi méltóságig emelkedik. Miközben Elizabeth felnő magas pozíciója követelményeihez, és családja sikeréért küzd, két fia olyan rejtély központi alakjává válik, amely évszázadok óta zavarba hozza a történészeket: ők a londoni Tower eltűnt hercegei, sorsuk a mai napig ismeretlen.

Philippa Gregory kutatói szenvedéllyel és utánozhatatlan mesélőkészséggel vezeti tovább hűséges olvasóit az angol történelem évszázadaiban, egyúttal gyarapítva a legyőzhetetlen nők portréinak sorát.

Csak azért is  felkerül a Festői borítók közé ezt a nem éppen dekoratív velencei fiatal lányt ábrázoló Dürer-kép :P.

Philippa Gregory: A fehér királyné
Palatinus Kiadó
446 oldal
3800 Ft (már megjelent)



 Aki a komolyabb olvasmányok híve, ajánlom figyelmébe a kommunizmust boncolgató alábbi díjnyertes regényt:

Fülszöveg:
A "Tisztogatás" a nők elleni erőszakkal és a kommunista országok feldolgozatlan múltjával foglalkozik párhuzamosan. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében...

A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget - csupán formájuk változott.

Sofi Oksanen: Tisztogatás
Scolar Kiadó
368 oldal
3450 Ft (már megjelent)


A festészet szerelmesei a M-érték Kiadó Nagy művészek élete c. sorozatának legújabb darabjának örülhetnek, amelyben Brueghel (valószínűleg az idősebb (az ő egyik képének részlete van a borítón)) életművével ismerkedhetünk meg.

Fülszöveg:
A flamand festő, Pieter Brueghel munkásságát övező, századokon átívelő siker és ismertség mellett meglepően gyér ismeretanyag áll rendelkezésre az életéről. Művészi életútját a különleges egyediség jellemezte, ezen az úton nem maradt hely a művész népszerűsítésére, csak a mű számított.
A színes képekkel illusztrált kötetből a festőművész életét ismerhetjük meg.

David Bianco: Brueghel
M-érték Kiadó, Nagy művészek élete sorozat
160 oldal
1999 Ft (már megjelent)


Végül a krimi-rajongók örvendezhetnek a jövő héten megjelenő új John Le Carré-regénynek és Agatha Christie egyik újra kiadott művének:

Fülszöveg:
Nagy-Britannia a válságban vergődik, miközben egy fiatal, baloldali érzelmű oxfordi tanár ügyvéd barátnőjével a Karib-tengeren nyaral, Antigua szigetén. Egy véletlennek köszönhetően megismerkednek egy orosz milliomossal, akinek nemcsak szemtelenül drága, gyémántokkal kirakott karórája, felesége és két gyereke van, hanem a sziget egy része is az övé. A férfiról hamarosan kiderül, hogy orosz bűnözői körök könyvelőjeként tett szert hatalmas vagyonára, és cserébe egy nyugalmas, új életért mindent el akar mondani az angol hírszerzésnek. Az angol pár segít neki felvenni a kapcsolatot a megfelelő körökkel, ám az orosz milliomos saját és családja sorsát bukott kémek, pénzéhes politikusok és elvetemült bankárok kezébe helyezi.
John le Carré legújabb regényében a szervezett bűnözés, a nemzetközi pénzügyi körök és a politika világának összefonódásait mutatja be meggyőző erővel és sodró lendülettel.

Nagyon ígéretesen hangzik. Könyvélményem róla itt.

John Le Carré: A mi emberünk
Agave Kiadó
272 oldal
2980 Ft
Várható megjelenés: nov. 16.

Végül a megígért Agatha Christie:

Fülszöveg:
Rosemary Barton szép, fiatal, gazdag, boldog - miért lenne öngyilkos? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami. Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány. Agatha Christie ismét zseniális bűntényt alkotott - minden nyom ott van a szemünk előtt, csak nem vesszük észre...

Agatha Christie: Gyöngyöző cián
Európa Kiadó
304 oldal
2200 Ft (már megjelent)

Share: